Velence és a Karnevál a gondolatainkban róla kialakított képen elválaszthatatlanok. Ez a lehetetlenre építkező város, a lehető legalkalmasabb rá, hogy a fantázia birodalmának fővárosa legyen. A farsang idején még több mítosszal, legendával telnek meg lagúnái...

Finomabb fiatalemberek számára a menedzser-megjelenés lehet az ideális megoldás, amihez csupán egy elegáns sötét nadrágra, fehér ingre és nyakkendőre lesz szükség. A kezekből nem hiányozhat egy diplomatatáska, illetve egy (folyton csöngő) mobiltelefon, a hóna alól határidőnapló, az ingzsebből névjegykártyahalmaz kandikáljon ki, a hajzat pedig legyen stílusosan hátranyalva.

Itt a farsangi bálok időszaka, amit a gyerekek nagyon kedvelnek. Imádnak beöltözni. Az óvodai és iskolai jelmezbálok egyik fénypontja a jelmezverseny szokott lenni. A jelmezverseny azonban sajnos néha elveszti eredeti szerepét, gyakran már a szülők öncélú versengésévé válik.

Az évente megrendezésre kerülö velencei karnevál, a februári hónap egyik legérdekesebb és leghangulatosabb farsangi ünnepsége. Az észak olaszországi kis város hangulatával és szépségével az év minden részében elkápráztatja az odalátogatókat, de ilyenkor a farsang idején olyan, mint évszázadokkal ezelött, amikor az itt lakók régi ruhákba és fantasztikus kosztümökbe öltözve még színesebbé varázsolják az utcákat és tereket. Ebben a forgatagban mindenki a fotózás megszállottja lesz, ami nem is csoda, hiszen annyi érdekes látnivaló van. Éppen ezért nem árt néha a fényképezögépet letenni, és csak élvezni a hangulatot elvegyülni a tömegben, hogy részesei legyünk ennek a fergeteges karneválnak.

A vízkereszttől hamvazószerdáig tartó időszakot hívják farsangnak, amelynek három utolsó napja “a farsang farka” a fékevesztett öröm és mulatozás ideje volt. Ez vidám, tavaszelőző ünnepség, mely a nagyböjttel ér véget. A katolikus egyház liturgiájában ez a rövidebb évközi idő, ilyenkor a remény színében, zöldben misézik a pap.

A tél és a tavasz szimbolikus küzdelme, amely már az óév temetésével kezdődik, a farsangban ér a tetőpontjára. A telet jelképező bábot valami módon elpusztítják: vagy a vízbe “fojtják” vagy elégetik. Ez a télkihordás, téltemetés.